Sok korábbi próbálkozás, és regisztráció után úgy döntöttem hogy ismét elkezdek blogot írni. Mint ahogyan a bemutatkozó oldalon említettem, a blog tartalma, és "üzenete" pusztán öncélú, saját magamnak írom, de -és ezért is publikus- ez nem zárhatja ki azt, hogy más olvasók is felismerhessék a sorok között a saját történeteiket, ilyenformán szólhat a későbbiekben másoknak is. De nem ez a legfőbb cél.

Az életem fordulóponthoz érkezett 4-5 hónappal ezelőtt, amikor egy -az életkoromhoz viszonyított- viszonylag hosszú, 7 éves kapcsolatból léptünk ki közös megegyezéssel. Azóta elég sok minden megváltozott körülöttem. Most leszek 25 éves, végzős hallgató vagyok, és rájöttem sok dologra amelyek fontosak lehetnek az életben. Többek között arra, hogy nagyon fontos egy társ az ember mellett, akiben őszintén, és tisztán megbízhat. Sajnos egy ilyen embert veszítettem el most. Igazából csak akkor jöttem erre rá, amikor már nem volt mellettem. Az eddigi önsajnálat, és visszasírás után most érett meg bennem a döntés, hogy -ha nem is egy új kapcsolatba menekülve-, de új alapokra helyezve a gondolkodásomat, lezárom a múltat, és a majd' fél éve tartó, olykor kínzó, visszatekintő gondolatokat.

Röviden ez az alapja a blogom indulásának. Ilyen módon szeretném megosztani, és rögzíteni a gondolataimat, amelyeket folyamatosan frissítve, később visszaolvasva tanulságként, vagy tapasztalatként értelmezhetnék.

Hogy stílszerűen gondolatmegosztással kezdjek: a mai napom viszonylag rendben volt, tegnap este kártyázni voltunk, éjfél körül már otthon voltam, reggel kelnem kellett a munkahelyem miatt, úgyhogy a kevés alvást leszámítva jól vagyok. Bár pár napja megvilágosodtam, és tudatosan nem gondolok rá, azért az iwiw-en rápillantottam a profiljára.. semmi változás, bár a fogadalmamat, hogy ezt többet nem teszem, megszegtem. A kedden megismert csajjal tegnap találkoztam, és bár egy kávézást képzeltem el második találkozásnak, kutyát sétáltattunk. Nagyon helyes a kutyája, de a csaj egy kissé furcsa, van benne valami ami megfogott, de néha elővillannak belőle olyan sztorik, olyan emberekről, és helyzetekről, amiktől viszolyogtam mindig is. Úgyhogy várólistára helyeztem, majd kiderül mit produkáltam én benne (persze hoztam az ívet), úgyhogy majd ő jelentkezik ha akar még látni. Egyenlőre mindegy, na ennyire fogott meg. Ja ami poén, hogy ugyanazon a szakon végez mint az exem végzett... Lehet hogy a sors szórakozik velem, és valahol fenn jókat kacarásznak rajtam az égi kamerák monitorjai előtt? :) Nem gond, amíg magam is tudok ezeken röhögni, addig nincs gond. Ma születésnapra megyek a klubomba, egy barátom fia tartja, kibérelték tőlünk a helyet, lehívtak engem is, mert ők is lennt lesznek (felügyelnek rájuk, mégis még csak 17 évesek..), addig mi kártyázunk... szép, komolyan mondom tegnap is kártya volt, ma is, sőt, holnap is lesz nálunk egy zártkörű születésnap, összevonva 3 barátomé, sanszos hogy elővesszük az asztalt, meg a zsetonkészletet.... Tiszta züllött élet.. :)

Mára ez a terv, elég is lesz, főleg hogy a holnapi buli az reggelig fog tartani... a végén úgyis valamelyik szórakozóhelyen kötünk ki...

A bulizásról egyébként mesélhetnék, ami a szakítások óta zajlik... Heti 3, de volt hogy 4 alkalommal mentünk... voltak sztorik rendesen.. de ezt egy másik alkalommal.

Szép napot magamnak!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.