Nem könnyű. Nem könnyű, ha már eldöntöd, ha már lezárod, ha már biztos vagy abban, hogy belül vége. Nem könnyű, ha ezek után meglátod. Meglátod Őt.. elég ha csak egy fényképen is.

Sokat gondolkodtam azon, hogy vajon mi a szerelem. És miért ilyen? Miért van az, hogy 7 évig kötődsz valakihez feltétel nélkül, megvan az alapvonzalom, számodra Ő a NŐ, a saját hibáival együtt is. Neki ugyanez csak fordítva. És akkor megváltozik valami, a NŐd megijed, bepánikol, agyal, nem mondja, majd elhagyjátok egymást. Akkor hova tűnik a vonzalom, a tekintetek hiánya, a közös időtöltések boldogsága? Létezik olyan, hogy az egyik fél részéről ez egyik hétről a másikra teljesen megszűnik?

Hát nekem nem megy. Nem tudom elfelejteni, megszűntetni, kiiktatni, kitörölni, nem szeretni, végleg nem szeretni, nem gondolni őrá. Nem megy. Nem azért kötődtem hozzá 7 évig, hogy aztán hirtelen elfelejtsem. Most pedig nem keressük egymást. Ő se, én sem. Én büszkeségből, őt meg nem tudom miért. Legszívesebben beszélnék vele, megkeresném, de nem látom értelmét, nem kezdenénk újra, hiszem nem is keres. Különben meg süröh körülötte valami pasi, 1 hónapja. Talán boldogok együtt? Vagy engem akar idegesíteni vele? Felhasználja? Vagy komolyan képes átlépni egy tartós kapcsolatból egy jobb újba?? Akkor nekem miért nem megy...? Vagy csak idő kérdése, most ő hamarabb volt szerencsés? 

Sokan mondják, hogy majd jön másik. De mi van ha nem? Mi van ha nem találok jót? Velem lehet a hiba? Én nem vagyok alkalmas jó kapcsolatra? De hiszen 7 évig azért alkalmas voltam...

Nem tudom. De ez a mai egy szar nap, és remélem nemsokára csak mosolyogni fogok ezeken a sorokon.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.