Utolsó bejegyzésem tavaly októberben volt, azóta több okom is volt arra, hogy ne jegyezzem le a pillanatnyi állapotomat. Az egyik ok az volt, hogy nem volt mit kiírni magamból. A korábbi önsajnáltató, negatív gondolathalmazt már nem akartam tovább gyarapítani, ha pedig valami pozitív dolog történt, azt pedig lusta voltam. A blogírást is felváltotta az ismerősökkel való beszélgetések sora, egy gőzölgő kávé mellett, egy hangulatos kávézóban sokkal jobb lehetőség van az élet nagy dolgairól beszélgetni, mint egyoldalúan egy blogban.

Amiért viszont újra írok, annak nagyon egyszerű oka van: az a humánus jellegű célkitűzés, amit már a kezdetekkor kitűztem, hogy egyfajta példa, útmutató legyen más, hasonló helyzetbe kerülő olvasók számára. Ezért ennyi negatívum után kijár egy kis pozitív adalék is, amit ma érzetem úgy hogy meg kell osztanom a világgal.

Nehéz időszakon estem át. Szinte az egész 2008-as évem gyötrődéssel telt. Jött az első szakítás március körül, amit nyár közepére valami kibékülésféleség követett, aztán, a nagy kudarc megint augusztusban, de akkor már élesben (konkrétan kiderült hogy van egy harmadik szereplő is a történetben). A nehéz időszakban a bizonytalanság volt a legnehezebb. A bizonytalanság. Ugyanis lépten-nyomon azt "hirdettem", hogy aminek vége, annak vége, én már többet nem nézek vissza, stb stb. Magamnak hazudtam. Közben végig arra vágytam, hogy egyszer megcsörren a telefonom, vagy egyszercsak megjelenik, és újra kezdődik minden. Erre vágytam. Mindeközben azért próbálkoztam másokkal, de nyilván kudarcba fulladt minden pár hét után.

Az első próbálkozás még nyáron volt, aminak gyorsan vége szakadt, egyrészről mert Pesten dolgozó szegedi volt a hölgy, másrészről pedig 5 évvel idősebb nálam. Vele kapcsolatban is inkább az volt cél, hogy lekössem valakivel magam, de nem ment.

A második próba már szeptember-október körül volt, egy fitnessedző, aki az ismerkedési fázisban mutatott képét szép fokozatosan felváltotta a valós énjére, emiatt gyors menekülésre fogtam a dolgot. (hozzá kell tenni ehhez, hogy szövevényes a történet, de a szakítás oka pont az előzőekben említett pesti lánnyal való egyéjszakás újratalálkozás tett be a csajnak).

Utábbi kapcsolat kb. 1 hónapig tartott, de éppen elég volt ez arra, hogy ráeszméljek: nem szabad még komoly kapcsolatba bonyolódnom, addig, amíg a multat nem vagyok képes lezárni. Úgyhogy elkezdtem egy kicsit jobban szabadon mozogni... Folytattam azt, amit már az éve elejétől kezdve műveltünk a barátokkal, a heti 1-2, néha 3 alkalommal való bulizást, ami abból állt, hogy egy kis pókeres bemelegítés után, belevetettük magunkat az éjszakába, a legkülönbözőbb szórakozóegységekbe. Itt megemlíteném, hogy a csütörtök az állandó ilyen nap volt, csütörtökön mindig pókerezünk egy kisebb társasággal, amit a végén általában mindig egy belvárosi Pub, utána egy egyetemi szórakozóhely követ. Mondanom sem kell, hogy ezeken a helyeken már betéve ismernek minket.. :) Főleg a pultosok. A szórakozásomat, és a lelki megnyugvásomat ebben találtam meg: a barátokkal nagyon jól érzem magam, és az eddigiek során csak részben megélt éjszakázás is új dimenziókat nyitott meg az életemben.

Eközben új hírt kaptam: az Ex sielni fog menni valamikor februárban az új palival, plusz mennek velük a szülők is! Mindkét oldalról... Hm.. Ez okozott némi csalódottságot, de hál' istennek csak rövid ideig. Úgy alakult, hogy ez a hír volt az, ami ráébresztett arra, hogy végleg, belülről is zárjam le az egészet, mert nincs már értelme a dolognak.

Talán azóta nyugodtan alszom.

Ami probléma, az állandó bulizás, és ivászat. A születésnapok, a szilveszter, az állandó pókeres csütörtökök, és szombatok... Olyan élményekben volt részem az elmúlt időszakban, hogy ha ezek kimaradtak volna az életemből, akkor valószínő 40 éves koromra meghülyültem volna. A probléma nem ez, hanem az hogy nehéz leállni ezzel, főleg így szingliként...

Ezzel az élettel elég sok pozitív feed back ért. Például az, hogy nagyon sok lányt megkaphatok. Nagyon kevés volt az olyan eset, amikor csalódtam volna. Elég sok futó kalandba bele is csöppentem, az álmaimat kezdtem megélni, és lényegében élem a mai napig is. Most viszont kicsit kezdem azt érezni, hogy megint egy nyugodt, tartós valmire vágynék, egy megfelelő partnerrel. Jó ez az állapot, de lassan érzem, hogy elég lesz, újra vissza kel fognom magamat, és egy olyan állandó kapcsolatra van szükségem, amiben jól érezzük magunkat mindketten.

Talán ha célkitűzésről beszélhetünk, akkor most ez lenne az. Nagyon érzem azt, hogy a sikertelen 2008-as év után, egy sikeres 2009 következik, és ki tudja lehet, hogy életem párját is meghozza nekem. :)

Nem könnyű. Nem könnyű, ha már eldöntöd, ha már lezárod, ha már biztos vagy abban, hogy belül vége. Nem könnyű, ha ezek után meglátod. Meglátod Őt.. elég ha csak egy fényképen is.

Sokat gondolkodtam azon, hogy vajon mi a szerelem. És miért ilyen? Miért van az, hogy 7 évig kötődsz valakihez feltétel nélkül, megvan az alapvonzalom, számodra Ő a NŐ, a saját hibáival együtt is. Neki ugyanez csak fordítva. És akkor megváltozik valami, a NŐd megijed, bepánikol, agyal, nem mondja, majd elhagyjátok egymást. Akkor hova tűnik a vonzalom, a tekintetek hiánya, a közös időtöltések boldogsága? Létezik olyan, hogy az egyik fél részéről ez egyik hétről a másikra teljesen megszűnik?

Hát nekem nem megy. Nem tudom elfelejteni, megszűntetni, kiiktatni, kitörölni, nem szeretni, végleg nem szeretni, nem gondolni őrá. Nem megy. Nem azért kötődtem hozzá 7 évig, hogy aztán hirtelen elfelejtsem. Most pedig nem keressük egymást. Ő se, én sem. Én büszkeségből, őt meg nem tudom miért. Legszívesebben beszélnék vele, megkeresném, de nem látom értelmét, nem kezdenénk újra, hiszem nem is keres. Különben meg süröh körülötte valami pasi, 1 hónapja. Talán boldogok együtt? Vagy engem akar idegesíteni vele? Felhasználja? Vagy komolyan képes átlépni egy tartós kapcsolatból egy jobb újba?? Akkor nekem miért nem megy...? Vagy csak idő kérdése, most ő hamarabb volt szerencsés? 

Sokan mondják, hogy majd jön másik. De mi van ha nem? Mi van ha nem találok jót? Velem lehet a hiba? Én nem vagyok alkalmas jó kapcsolatra? De hiszen 7 évig azért alkalmas voltam...

Nem tudom. De ez a mai egy szar nap, és remélem nemsokára csak mosolyogni fogok ezeken a sorokon.

Fáradt vagyok. Elfelejtettem tegnap, hogy ma is dolgoznom kell jönni, és ez már a negyedik délelőttös műszakom. Pedig tegnap estére programot csináltam(tunk), az egyik ismerősömmel elmentünk moziba, megnéztük a Sasszemet, utána John Bull a régi időket felidézve egy tatáros kanapé mozi után...

Sasszem. A megannyi vasárnapi teendőm miatt nem tudtam utánaolvasni a filmnek, úgyhogy teljesen semleges érzelmekkel indultam el a moziba, nem tudtam, hogy mi vár ránk. A film elején az ismerős lány mondta, hogy akciófilm lesz, olyan, mint a Bourne Csapda, meg ilyenek, hát hülyén is éreztem magam egy kicsit, mert bár láttam a filmet, nem emlékeztem pontosan a sztorira. Ennek fényében, és az elmúlt időszak mozifilmjeihez viszonyítva kicsit elbizonytalanodtam, hogy jó lesz-e ez a film, meg igazából 6-7 évig az exxel nem néztünk akciófilmet, mert nem szerette nézni az akciófilmeket.. (...) Szóval ilyen kaliberű filmet már régen láttam, főleg multiplexben. Na hogy ne ragozzam túl, a film az óriási volt! Végig izgalomban, már-már röhögve a spielbergi magasságú túlzásokon, az effekteken, és a fordulatokon, a film végén szerintem mindenki adrenalintúltengésben hagyta el a termet. A helyzet ugyanis a következő: Jerry és Rachel egy női hang telefonos utasításait követve kényesebbnél kényesebb szituációkba keveredik, és már-már úgy tűnik, összeomlik a komplett amerikai államigazgatás, amikor végre sikerül kihúzni a konnektorból a mindent vezérlő csúcsszámítógépet. 
A sztori a következő: az USA kifejlesztett egy intelligens gépet, ami a terrorelhárítás, és a Védelmi Minisztérium tulajdonában van, és képes az összes hálozaton működő egység teljes körű irányítására (mobiltelefonok, laptopok, sorompók, fotocellák, stb stb, tehát lényegében mindent tud irányítani, amit gép működtet). Az idegölő menekülés közben a két főszereplő az inteligens gép, Aria utasításait követi, miszerint egy hibás elnöki döntés következtében a gép félreértelmezett egy paragrafust az alkotmányból, és a teljes USA vezérkart az amerikai népre veszélyes terroristának sorolta be, így azonnali likviditást eszközölt. Jerry és Rachel feladata volt a bombák eljuttatása egy országértékelő beszédre, úgy hogy közben maguk sem tudták miben vesznek részt. A poént nem akarom lelőni, de rettentő izgalmas volt végig, ahogyan egy számítógép irányít 2 civilt, akiket az összes biztonsági akadályon túljuttat, megannyi veszély, és összeütközés közepette. A végén persze kiderül, hogy a gép irányítja őket, sikerül kiiktatni, megmenekül az elnök, hősi halált halnak páran, Jerry és Rachel pedig egy bimbózó románc kezdetén veszik észre magukat, a film végén.

Tetszett, mindenképpen ajánlom mindenkinek.

A szombatról majd írok délután.

Óriási napom volt ma. Reggel bementem dolgozni, beértem időben, a kollégám marha jó fej volt, a főnökömmel a fél délelőttöt átdumáltuk, dél körül elugrottam suliba (Állatrendszertan előadás) meghallgattam a Gephyrea család jellegzetességeit, és zootaxonomiai sajátosságait, ráadásul az überszigorú Ilosvay hallgató-szivató kérdéseire is nagyjából elfogadható válaszokat tudtam visszapattintani. Ezek után visszamentem a munkahelyemre, eldumálgattunk egy kicsit, aztán mentem egy megbeszélésrea klubba. Fontos átalakítások vannak most folyamatban nálunk, csinálunk egy alapítványt, aminek az elnöke 2 hete lemondott, mert rájött, hogy nem bírja idővel a teendőket, úgyhogy új ember után kellett nézni, és sikeresen megtaláltuk az alkalmas személyt. A papírokkal való szaladgálás ezek után kitette a délutánt. Mindenesetre sikerült minden, holnap jönnek Pestről és intézik az alapító okiratot, meg a többit...

A nap fénypontja a 7 órás futásom volt, Orsikával, egy régi barátommal kimentünk a Ligetbe, és 1 órát intenzíven futottunk, a végén megnyomva egy kicsit a ritmust... valami hihetetlenül kiütöttem magam, de annál jobb volt megérkezni haza, forró fürdőt venni, és megállás nélkül inni az ásványvizet! :) Ez a m

Tibi barátomék hívtak, hogy menjünk le az egyik helyre szétnézni (Retro Klub), mondtam neki, hogy még térjünk vissza rá, hát majd kiderül, bár túl sok kedvem nincsen mrá, inkább pihennék.

JA! Tegnap jött meg egy könyv, amit neten rendeltem "Bácskai Júlia - Akit a kalapból kihúztál - A párkapcsolatok pszichológiája" címmel, amit elkezdtem olvasni, hát valami szenzációs egy könyv, csak kár hogy 196 oldal (kisalakú), úgyhogy tegnap a negyedét elolvastam. Nagyon tanulságos azoknak, akik szar kapcsolatban élnek most is, vagy szar kapcsolatból léptek ki, csak nem ismerték be maguknak. Rengeteg kimondatlan, vagy bizonytalan dolgot leír amiket vagy nem tudtam idáig eldönteni, vagy nem ismertem be a korábbi kapcsolatomban, illetve pozícionálja benne a pasikat és a nőket, hogy ki hogyan viselkedik egy kapcsolatban.

A múlt héten rendeltem egy másik könyvet ugyanettől a kiadótól, a "Boldogtalan párkapcsolatok" címmel amit Baktay Miklós és Zelka, a Csernus doki, Kaló Jenő, és a Popper Péter írtak, az sem rossz, a Mesterkurzus előadásokon lhangzottak vannak lényegében könyve foglalva, és típikus prákapcsolati problémás eseteket boncolgatnak különböző szemszögből. 

Nem akarok reklámot csinálni ezeknek a könyveknek, de kurva sokat segítettek! :)

Na megyek, és megnézem a Deceptiont mégegyszer..:) És jó most egyedül! (ja csak hogy a TV-t mondjam, a Seniorita Szöszi című rendkívül tanulságos műsor megy, megtanultam, hogy nem szabad máskor előfizetni a kábeltévére). 

Kissebb csalódás ez az este.. a születésnapot kihagytuk (szórakozzanak csak a fiatalok egyedül..), helyette a barátaim szóltak, hogy kártyázzunk, de végül ebből sem lett semmi, mert négyen maradtunk volna csak, úgy meg nem az igazi. Mondjuk elég szar, hogy igazából ők most azok az emberek, akikkel a legtöbbet vagyok, és egy péntek esti programra csak kártyázni tudnánk... Mondjuk elmentem volna egy jó filmet megnézni, vagy mittudomén.. Szóval az esti programom az itthonmaradás lett, vasalással, és takarítással egybekötve. Apropó vasalás. Most kezdek megtanulni vasalni, a szükség törvényt bont ugye. Egész jól megy már, büszke is vagyok magamra. Viszont nem szeretek egyedül lenni! Még vasalni is valakivel lenne jó. Bármilyen unalmas is volt már a végén a kapcsolatunk az exxel, azért rettentően jó érzés volt az a tudat, hogy volt mellettem valaki. Ezt igazából csak most tudom értékelni, de mindemellett tisztában vagyok vele, hogy ez nem volt elég. Át kell valahogyan vészelni ezt az átmeneti állapotot, és igen, ez sajnos néha fájdalommal jár. Ezért is nem erőltetek mindenáron másik kapcsolatot. Egyrészről mert a napok nagy részét barátokkal, csoporttársakkal, vagy a családtagokkal töltöm, másrészről meg nem tudnám teljesen beleadni magamat a dologba. Az írás egyébként nyugtatólag hat. Ilyenkor, ezeken a magányos estéken citromfűteák szoktam főzni, előtte egy B1 vitamint megeszek, és netezés, írás, vagy TV-zés mellett eliszogatom a teát, aminek a nyugtató hatása nem tudom, hogy biológiailag alátámasztott-e, vagy csak pszichésen élem meg, de mindenesetre segíteni szokott.

(OFF: most jött egy üzenet, hogy a kedvenc helyünkön várnak minket másik cimborák... hmm. tényleg jót tesz ez az írás... ON.)

Úgyhogy ha a kedves olvasó hasonló cipőben jár, akkor ajánlom kipróbálásra a fenti kombót, és bár a főoldalon kifejtettem hogy az írásom öncélú, menet közben eszmélek rá, hogy nagyon szívesen írok azoknak akik még ugyanebben vannak, mint én, és tapasztalatcserére vágynak... de szívesen fogadok véleményezésket is. Most amúgy is eléggé belemerültem a dolgok pszichológiai hátterébe, a másodéves pszichológia jegyzetemtől, Popperen át, Csernus doktorig elkezdtem lázasan minden ilyen témájú irodalmat olvasni.

És ha már Csernus doktor. A sorsom pikantériája, hogy a tavaly karácsonyra az exbarátnőm húgától a Nő című könyvet kaptam ajándékba. Akkor azért, mert az anyósjelöltemnek megvolt már a könyv, csak kölcsönkértem, de nem olvastam ki végig, aztán visszaadtam, de annyira megtetszett már az elején, hogy meg akartam venni egy példányt magamnak, Szandra meg leadta a drótot a huginak, hogy mit vegyenek nekem. Úgyhogy karácsony után sikerült átolvasnom a Nőt, ami elég sok mindenre rávilágított. A kapcsolatunk igazából akkor kezdett igazán őszinte, és szókimondó lenni, valahogyan az amiben most vagyok, talán a Csernus írásai vezettek rá (függetlenül attól, hogy közös megegyezéssel váltunk el, és most én sokkarta jobban szenvedek még, mint ő). Igazából ebben a vicces az, hogy lehet hogyha nem olvasom el a könyvet, akkor ugyanúgy maradok a szarban!

Az előző bejegyzésben nem nagyon írtam arról, hogy mi törént velünk. 6,5 évet voltunk együtt, igazából ebből 6 gyönyörűen telt el. Lényegében mi egymás mellett nőttünk fel, a legtöbb első kalandot, izgalmas pillanatot egy ember életében együtt éltünk át, sokat nyaraltunk, és rengeteget csiszolódtunk egymáshoz. 2 éve volt egy 2 hónapnyi szünet, amikor mind a ketten meginogtunk, de azt a két hónapot egy orbitálisan nagy egymásra találás követte, összejöttünk megint, és rá egy évre eljegyeztem az 5. évfordulónkon. Ekkor már együtt laktunk, az ő lakásában. Gondolhatnám, és emlegettük is a szakításkor, hogy nagyon "hirtelen" költöztünk össze, de ez baromság. Mögöttünk volt 4-5 elég intenzív év. Az összeköltözés első hónapjai csodálatosak voltak, izgalmas közös vacsifőzésekkel, borozgatásokkal, néha (?) barátok felhívásával. Aztán az életem kicsit megváltozott. Elkezdtem mozogni más területeken, néhány barátommal csináltunk egy klubbot a belvárosban, közben kis közéletet is éltem... szóval felpörögtek a hétköznapok. Mindezek mellet csináltam a fősulit, és volt egy menyasszonyom, aki ebben az életben mindig az utolsónak érezte magát. Mostmár belátom, nem is szerepelt igazából az első helyen, de fontos tudni, hogy én s mindig csak a második-harmadik helyet foglaltam el a családja után a szívében. Úgyhogy ez addig addig gyülemlett, és gyülemlett, amíg többszöri veszekedés, és vita után szétváltunk. (hozzáteszem gyanítom neki akkor már volt udvarlója, akivel most jár). Úgyhogy a blogolásom előzménye lényegében nagyon tömören ez a történet, de menet közben úgyis folyamatosan visszautalok majd lényeges dolgokra is.

Szép estét!

Ez valami fantasztikus jól sikerült!

https://www.youtube.com/watch?v=hFHAr974_dM

KLIKK!

Sok korábbi próbálkozás, és regisztráció után úgy döntöttem hogy ismét elkezdek blogot írni. Mint ahogyan a bemutatkozó oldalon említettem, a blog tartalma, és "üzenete" pusztán öncélú, saját magamnak írom, de -és ezért is publikus- ez nem zárhatja ki azt, hogy más olvasók is felismerhessék a sorok között a saját történeteiket, ilyenformán szólhat a későbbiekben másoknak is. De nem ez a legfőbb cél.

Az életem fordulóponthoz érkezett 4-5 hónappal ezelőtt, amikor egy -az életkoromhoz viszonyított- viszonylag hosszú, 7 éves kapcsolatból léptünk ki közös megegyezéssel. Azóta elég sok minden megváltozott körülöttem. Most leszek 25 éves, végzős hallgató vagyok, és rájöttem sok dologra amelyek fontosak lehetnek az életben. Többek között arra, hogy nagyon fontos egy társ az ember mellett, akiben őszintén, és tisztán megbízhat. Sajnos egy ilyen embert veszítettem el most. Igazából csak akkor jöttem erre rá, amikor már nem volt mellettem. Az eddigi önsajnálat, és visszasírás után most érett meg bennem a döntés, hogy -ha nem is egy új kapcsolatba menekülve-, de új alapokra helyezve a gondolkodásomat, lezárom a múltat, és a majd' fél éve tartó, olykor kínzó, visszatekintő gondolatokat.

Röviden ez az alapja a blogom indulásának. Ilyen módon szeretném megosztani, és rögzíteni a gondolataimat, amelyeket folyamatosan frissítve, később visszaolvasva tanulságként, vagy tapasztalatként értelmezhetnék.

Hogy stílszerűen gondolatmegosztással kezdjek: a mai napom viszonylag rendben volt, tegnap este kártyázni voltunk, éjfél körül már otthon voltam, reggel kelnem kellett a munkahelyem miatt, úgyhogy a kevés alvást leszámítva jól vagyok. Bár pár napja megvilágosodtam, és tudatosan nem gondolok rá, azért az iwiw-en rápillantottam a profiljára.. semmi változás, bár a fogadalmamat, hogy ezt többet nem teszem, megszegtem. A kedden megismert csajjal tegnap találkoztam, és bár egy kávézást képzeltem el második találkozásnak, kutyát sétáltattunk. Nagyon helyes a kutyája, de a csaj egy kissé furcsa, van benne valami ami megfogott, de néha elővillannak belőle olyan sztorik, olyan emberekről, és helyzetekről, amiktől viszolyogtam mindig is. Úgyhogy várólistára helyeztem, majd kiderül mit produkáltam én benne (persze hoztam az ívet), úgyhogy majd ő jelentkezik ha akar még látni. Egyenlőre mindegy, na ennyire fogott meg. Ja ami poén, hogy ugyanazon a szakon végez mint az exem végzett... Lehet hogy a sors szórakozik velem, és valahol fenn jókat kacarásznak rajtam az égi kamerák monitorjai előtt? :) Nem gond, amíg magam is tudok ezeken röhögni, addig nincs gond. Ma születésnapra megyek a klubomba, egy barátom fia tartja, kibérelték tőlünk a helyet, lehívtak engem is, mert ők is lennt lesznek (felügyelnek rájuk, mégis még csak 17 évesek..), addig mi kártyázunk... szép, komolyan mondom tegnap is kártya volt, ma is, sőt, holnap is lesz nálunk egy zártkörű születésnap, összevonva 3 barátomé, sanszos hogy elővesszük az asztalt, meg a zsetonkészletet.... Tiszta züllött élet.. :)

Mára ez a terv, elég is lesz, főleg hogy a holnapi buli az reggelig fog tartani... a végén úgyis valamelyik szórakozóhelyen kötünk ki...

A bulizásról egyébként mesélhetnék, ami a szakítások óta zajlik... Heti 3, de volt hogy 4 alkalommal mentünk... voltak sztorik rendesen.. de ezt egy másik alkalommal.

Szép napot magamnak!