Utolsó bejegyzésem tavaly októberben volt, azóta több okom is volt arra, hogy ne jegyezzem le a pillanatnyi állapotomat. Az egyik ok az volt, hogy nem volt mit kiírni magamból. A korábbi önsajnáltató, negatív gondolathalmazt már nem akartam tovább gyarapítani, ha pedig valami pozitív dolog történt, azt pedig lusta voltam. A blogírást is felváltotta az ismerősökkel való beszélgetések sora, egy gőzölgő kávé mellett, egy hangulatos kávézóban sokkal jobb lehetőség van az élet nagy dolgairól beszélgetni, mint egyoldalúan egy blogban.

Amiért viszont újra írok, annak nagyon egyszerű oka van: az a humánus jellegű célkitűzés, amit már a kezdetekkor kitűztem, hogy egyfajta példa, útmutató legyen más, hasonló helyzetbe kerülő olvasók számára. Ezért ennyi negatívum után kijár egy kis pozitív adalék is, amit ma érzetem úgy hogy meg kell osztanom a világgal.

Nehéz időszakon estem át. Szinte az egész 2008-as évem gyötrődéssel telt. Jött az első szakítás március körül, amit nyár közepére valami kibékülésféleség követett, aztán, a nagy kudarc megint augusztusban, de akkor már élesben (konkrétan kiderült hogy van egy harmadik szereplő is a történetben). A nehéz időszakban a bizonytalanság volt a legnehezebb. A bizonytalanság. Ugyanis lépten-nyomon azt "hirdettem", hogy aminek vége, annak vége, én már többet nem nézek vissza, stb stb. Magamnak hazudtam. Közben végig arra vágytam, hogy egyszer megcsörren a telefonom, vagy egyszercsak megjelenik, és újra kezdődik minden. Erre vágytam. Mindeközben azért próbálkoztam másokkal, de nyilván kudarcba fulladt minden pár hét után.

Az első próbálkozás még nyáron volt, aminak gyorsan vége szakadt, egyrészről mert Pesten dolgozó szegedi volt a hölgy, másrészről pedig 5 évvel idősebb nálam. Vele kapcsolatban is inkább az volt cél, hogy lekössem valakivel magam, de nem ment.

A második próba már szeptember-október körül volt, egy fitnessedző, aki az ismerkedési fázisban mutatott képét szép fokozatosan felváltotta a valós énjére, emiatt gyors menekülésre fogtam a dolgot. (hozzá kell tenni ehhez, hogy szövevényes a történet, de a szakítás oka pont az előzőekben említett pesti lánnyal való egyéjszakás újratalálkozás tett be a csajnak).

Utábbi kapcsolat kb. 1 hónapig tartott, de éppen elég volt ez arra, hogy ráeszméljek: nem szabad még komoly kapcsolatba bonyolódnom, addig, amíg a multat nem vagyok képes lezárni. Úgyhogy elkezdtem egy kicsit jobban szabadon mozogni... Folytattam azt, amit már az éve elejétől kezdve műveltünk a barátokkal, a heti 1-2, néha 3 alkalommal való bulizást, ami abból állt, hogy egy kis pókeres bemelegítés után, belevetettük magunkat az éjszakába, a legkülönbözőbb szórakozóegységekbe. Itt megemlíteném, hogy a csütörtök az állandó ilyen nap volt, csütörtökön mindig pókerezünk egy kisebb társasággal, amit a végén általában mindig egy belvárosi Pub, utána egy egyetemi szórakozóhely követ. Mondanom sem kell, hogy ezeken a helyeken már betéve ismernek minket.. :) Főleg a pultosok. A szórakozásomat, és a lelki megnyugvásomat ebben találtam meg: a barátokkal nagyon jól érzem magam, és az eddigiek során csak részben megélt éjszakázás is új dimenziókat nyitott meg az életemben.

Eközben új hírt kaptam: az Ex sielni fog menni valamikor februárban az új palival, plusz mennek velük a szülők is! Mindkét oldalról... Hm.. Ez okozott némi csalódottságot, de hál' istennek csak rövid ideig. Úgy alakult, hogy ez a hír volt az, ami ráébresztett arra, hogy végleg, belülről is zárjam le az egészet, mert nincs már értelme a dolognak.

Talán azóta nyugodtan alszom.

Ami probléma, az állandó bulizás, és ivászat. A születésnapok, a szilveszter, az állandó pókeres csütörtökök, és szombatok... Olyan élményekben volt részem az elmúlt időszakban, hogy ha ezek kimaradtak volna az életemből, akkor valószínő 40 éves koromra meghülyültem volna. A probléma nem ez, hanem az hogy nehéz leállni ezzel, főleg így szingliként...

Ezzel az élettel elég sok pozitív feed back ért. Például az, hogy nagyon sok lányt megkaphatok. Nagyon kevés volt az olyan eset, amikor csalódtam volna. Elég sok futó kalandba bele is csöppentem, az álmaimat kezdtem megélni, és lényegében élem a mai napig is. Most viszont kicsit kezdem azt érezni, hogy megint egy nyugodt, tartós valmire vágynék, egy megfelelő partnerrel. Jó ez az állapot, de lassan érzem, hogy elég lesz, újra vissza kel fognom magamat, és egy olyan állandó kapcsolatra van szükségem, amiben jól érezzük magunkat mindketten.

Talán ha célkitűzésről beszélhetünk, akkor most ez lenne az. Nagyon érzem azt, hogy a sikertelen 2008-as év után, egy sikeres 2009 következik, és ki tudja lehet, hogy életem párját is meghozza nekem. :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.